Közhelyes a cím, de a mondanivaló igaz. A külső átalakulásról folyamatosan kapok visszajelzéseket, illetve a legutóbbi szelfin is eléggé látszott. Emellett van néhány olyan változás is, ami nem látszik, de megfigyeltem magamon, illetve amiket a környezetem is észrevett, például a kollégáim.
Milyen változásokról beszélek?
Nem mondom, hogy a belső változásom pusztán a fogyás következménye, de az, hogy sikerült elérni egy régóta áhított célomat (illetve már közel vagyok hozzá), erőt, önbizalmat ad. Gördülékenyebben intézem az ügyeimet. Amikor pedig egy kicsit lelassul a fogyás, akkor sem esem kétségbe, hiszen a tudat, hogy rendesen csinálom a diétát és a mozgást, megnyugtat.
A legfőbb változás összefügg az önbizalommal, de mégis kiemelendő: határozottabb lettem. Bár valószínűleg inkább az esküvő szervezése és annak körülményei váltották ki belőlem ezt. Nagyon örülök, hiszen ez nemcsak a magánéletemet, hanem a munkafeladataim ellátását is segíti.
Egy másik változásról már korábban is írtam: fittebb lettem. Ez azt hiszem, igazán nem meglepő…de elég sokszor észre veszem, hogy könnyebben veszem a lépcsőfokokat, vagy hogy amikor biciklivel megyek dolgozni, akkor szinte nem is fáradok el. Az úszásokat egyenesen várom! Persze, mint mindenkinek, nekem is vannak olyan napok, amikor egész nap csak feküdnék a kanapén, és tömném a fejem mindenféle hízlalós dologgal….de ilyenkor Bence kedvesen nem engedi, hogy előkerüljön chips vagy csoki, mert tudja, hogy utána nagyon rosszul érezném magam, hiszen alapvetően ott lebeg a szemem előtt, hogy az esküvőn elkápráztassam Bencét. És azután is. Egyre jobban látom, hogy az esküvő után még ennél is nagyobb kihívás lesz folytatni ezt az új életmódot, hiszen akkor már „csak” az egészségünk lesz a cél. De menni fog, hiszen elhatároztuk, hogy hosszú távon csináljuk.
Nem akarom ezt a csupa pozitív dolgot elrontani, így a végén csak annyit teszek még hozzá, hogy szabadidőmből viszont nagyon kevés van, ezért tudtam csak most megírni ezt a bejegyzést, pedig már a hétvégén szerettem volna.
Szombaton találkozunk a Csajfeszten?
Ezen a héten mind a mozgás, mind az étkezés terén elérkeztem a határaimhoz.
Most nem kellett suliba menni, de mégsem lett több időm. Sétáltam, úsztam, egyik nap pedig alakformáló tornára mentem. Ugyanaz volt a tanár, akihez először elvittek a Vitalteam-es fiúk, és akkor csak negyed óráig bírtam a gyűrődést, most pedig már végig – igaz, súlyok nélkül. Ezen a napon elég későn végeztem, ráadásul a busz is elment, ami a Colosseum Fittness felé jár és ami hazavisz, így elgyalogoltam a másik, normális esetben kb. 10 percre lévő buszmegállóig. Bár nem mértem az időt, szerintem legalább fél óráig tartott, míg eljutottam odáig, mert út közben meg kellett küzdenem a csontig hatoló hideg széllel és lábfájós cipővel. Olyan szinten fáradt voltam, hogy nagy önsajnálatomban sírva fakadtam, mert annyira messze volt még az otthon. Aztán mozgás-ügyileg tartottam egy pihenőnapot, de az lesz az igazi, amikor több napig nem kell semmi kötelezőt csinálnom.
Étkezésben már nagyjából túljutottam az édesség-mánián, legalább is sikerült lecsillapítani néhány müzli szelettel (na, nem egyszerre!) és 45 kalóriás négercsókkal (ez borzalmas), de jön az újabb kihívás: a húsvét. Lesz zsíros sonka, tojás, torma és még néhány étel, ami ilyenkor szokott lenni, de én külön megtervezem az én kis ételeimet, és inkább arra buzdítom a családomat, hogy a húsvétot lelkileg éljük meg. Persze előre tudom, hogy hiába, hiszen vendégség is lesz, így nagyon erősnek kell maradnom, hogy ne csábuljak el kalóriadús finomságokra. Szerencsére azért a diétázók rendelkezésére állszámos recept, amelynek alapanyagai a sovány sonka, a répa, retek és idényzöldségek, illetve a natúr joghurtból készült öntetek.
Nagyon boldog húsvétot kívánok Nektek!
Most már úszom, biciklizem, tornázom, kondizom, jógázom…minden napra jut valami kihívás. Az intenzívebb edzések után több ételt, energiát és pihenőnapot kíván a szervezetem, ezért egyre nagyobb akaraterőre van szükségem ahhoz, betartsam a szakemberek által javasolt étrendet, illetve mozgástervet.
De kitartok. Szerencsére Kriszta és a Vitalteam-es fiúk is minden alkalommal bíztatnak, dicsérnek, amikor találkozunk, nem hagyják, hogy meginogjak.
A múlt hét óta sem szűnt meg a sikerekkel járó boldogságérzet, ami alapvetően csodálatos, egyetlen oldala van csupán, ami zavaró, mégpedig, hogy így sokkal engedékenyebb vagyok magammal a nassolás és a pihenőnapok tekintetében.
Egyik nap például nem volt időm ebédelni, ezért csak megkóstoltam, amivel megkínáltak: péksütivel – eddig ez szóba sem jöhetett. Eleve hülyeség volt péksütit enni, de amikor beírtam a kalóriaszámlálóba, akkor még jobban meglepődtem. Pláne, hogy amikor hazaértem, akkor próbáltam ebédelni, és a kiéhezés miatt nagy mennyiséget is ettem.
Szerencsére azért több oldalról kapok segítséget ahhoz, hogy mit érdemes ennem: Péter segített elkészíteni az egyik receptet, amit Krisztától kaptam. Az étel készítése nagyon jó hangulatban telt, ráadásul közben jót beszélgettünk az elkövetkező intenzívebb edzésekről is.
Kereső
Követők
